hétköznapok

Hétfőtől csütörtökig reggel 8.30kor kelek, és kilenckor már általában a biciklin ülők a munkahelyem felé. 5-20perc az út, attól függ milyen az idő. elvileg 9re kéne mennem, de már megszokták, hogy kések egy 10 percet. amúgy az izlandiaknak nem erőssége a pontosság, mindenhonnan elkésnek, szóval én csak asszimilálódom.(mert: „asszimilálódni kell!”) ahogy megérkezem, reggeli, kávé, meg megnézem a neten, az otthoni híreket. kb fél10 körül már dolgozom is. igazából nincs kötött napirend. minden nap van valami program: úszás, séta, filmnézés, múzeum, torna, közös beszélgetés. Én bevállaltam az úszást, keddenként ha van jelentkező akkor délután megyünk az usziba. mivel semmi sem kötelező nekik, sokszor nem is vesz részt senki a programokban. többnyire csak ülünk és beszélgetünk. pénteken csak tízre kell mennem, és ettől a héttől kezdve szerdánként du. egytől este nyolcig dolgozom. nagy vonalakban ennyit a melóról. szóval négykor végzem, irány haza. Nem túl változatos a szabadidős tevékenységem, mivel pénz hiányában elég sok lehetőség kiesik, amit otthon megtehettem. Általában olvasok, néha pókerezünk vagy tévézünk közösen. A kedvencem sorozatom „Sport kids,moms and dads” idióta amerikai szülők, akik a gyerekeikkel akarják elérni azt amiről ők mindig is álmodoztak. vérlázítóan rossz. Szerintem Győzikét simán lehetne vetíteni, azon legalább röhögni is lehetett. tényleg, mi van Győzővel? valaki írhatna róla. elváltak, vagy visszament hozzá Bea asszony? tényleg érdekel. most szívesen elolvasnék egy story-t vagy valamilyen aljas pletykalapot. ki vagyok éhezve a szennyre.  a másik kedvencem a vallásos műsorok. olyan mint otthon a vidám vasárnap csak ötször keményebb. legutóbb egy hatalmas fekete fickó rohangált, telipakolva bőröndökkel, és ordított. a nézők, meg feltartott kézzel ordítottak. biztos jól transzba estek meg ilyenek. Én sem láttam még 130kilós izzadó négert sikítani bőröndökkel a kezében.  utána meg Kenyába ment ez a kedves ember, és vizet fakasztott a tartályból a szegény szomjazó gyerekeknek. Aztán jött a rizsa Jézusról, majd a cd, dvd, videokazetta, amit ha megrendelsz akkor jót cselekedsz. ANYÁD PICSÁJÁT!!most is feltolta a cukrom. nem értem miért kell ezeket az aljas amerikai tv-műsorokat itt sugározni. szóval a tévé csak a legvégső eset, vagy ha le akarok fáradni. visszatérve a szabadidőmhöz, szoktam még sétálni a városban, meg nagyritkán hétköznap is megiszunk egy sört a kocsmában. Kettőnél többet soha nem fogyasztottam,  piszok szar érzés mikor egyszerűen nem engedheted meg, hogy megigyál még egy sört. inkább nem is akarok bemenni a kocsmába, úgyis rosszkedvűen jövök ki. hetente egyszer, kétszer vissza szoktam menni a munkahelyemre este internetezni. Mert ugye még mindig nincs net a lakásban. Már nagyon elegem van a fogadószervezetemből. semmit nem intéznek. a hétköznapok inkább várakozással telnek. várom a hétvégét. mintha minden hét advent utolsó hete lenne. amúgy gyorsan telnek a napok, nem mondanám unalmasnak, csak néha monoton. (jobb lenne R’n’R sztárnak lenni)

összegzés, két hónap után: nem bántam meg, hogy kijöttem, nincs okom panaszra, de azért nem kell azt gondolni, hogy belecsöppentem a tutiba. az angoltudásom fejlődik, bár lassabban, mint reméltem. de legalább jókat röhögnek a többiek. az egyik mondásom már szállóige lett az önkéntesek között. Gero kereste a telefonját a szobában, kérdezte, hogy nem láttam e, mire én határozottan rávágtam: „somewhere is here” asszem túl filozofikus voltam akkor, de most jól passzol a mondandóm végére.

Bless