A táp

Az első és legfontosabb, hogy alig használnak fűszereket. Minden sótlan és íztelen. Nagyon gyakaran esznek halat. Az én kedvencem a pisztráng. Csak simán beleteszik egy kis vízbe megsózzák, és kész is. A másik kedvencem a sóshal(nem tom mi a rendes neve, ők is csak így hívják). valami tengeri hal. Ezt is simán vízben megfőzik mindenféle fűszer nélkül. néhány izlandi nem szereti mert „túl sós”. Én azért még egy kicsit meg szoktam hinteni sóval, nem árt az neki. Elég furán néztek rám az elején, minden ebédet úgy kezdtem, hogy sóztam, borsoztam néha paprikáztam. Először  jól meghintem ezzel azzal, aztán belekóstolok majd utána ízesítem. De már megszokták. Húsokat ritkán eszünk, heti egyszer. Kabátos húst pl. még nem is láttam, nemhogy ettem volna. Bár nem is hiányzik annyira. Ha hús akkor birka. Többnyire comb. Egészben sóval, borssal a sütőben. Ez egész jó táp, ha nem sajnálják róla a cuccot. Disznó, marha, vadak iszonyatosan drágák. Szárnyasok olcsóbbak, de még azt sem ettem. Szóval legtöbbször hal, vegakaja, birka. szeretik a vegetáriánus ételeket, azt ne kérdezzétek miket ettem eddig, mert még a nevüket sem tudom, de gondolom olyanok, mint otthon. zöldség az zöldség. ugyanolyan az összes csak más a színük. Szinte mindig esznek valamilyen szószt is, ma vajas hagyma volt. Egyszerű: meg kell olvasztani a margarint, majd beletenni a hagymát, kicsit főzni, és kész is. Tényleg finom! Köretnek rizst, krumplit és sok zöldséget esznek. A krumpli újkrumpli, héjastól eszik. csak beledobják vízbe, kevés só, megfőzik, és úgy ahogy van tálalják. Nem vacakolnak azzal, hogy összetörik, meghámozzák. Levest ritkán esznek, de ha igen akkor főételnek. De nem túl ízletesek. A legtöbbet a texasi lakótársammal röhögünk a kajákon. ők is elég fűszeresen tolják, és nem éppen halat, meg zöldséget. De ahogy ő nem fog 40 centis sztéket enni, úgy én sem fogok marhapörköltet galuskával. 

Amúgy nem burkolnak olyan sokat az izlandiak. Van egy-két nagydarab viking fickó, aki kevesebbet eszik ,mint én. furcsa de nem izgatja őket annyira az evés, esznek mert éhesek, de nem foglalkoznak vele túl sokat.  Ha éppen nem laknak jól akkor sem nyugtalanok, és nem beszélnek túl sokat arról, hogy ekkor meg ekkor milyen jót zabáltam, mennyi pacalt tömtem magamba a múlt karácsonykor, stb. Nagyon tetszik ez a gondolkodás. Ne a zabálással akarjunk élményeket szerezni. Azért eszünk mert éhesek vagyunk, és szükségünk van a tápanyagra, de nehogy már a vasárnapi rántott hús legyen a hét eseménye. az ellenpélda: mindenki olvas( izlandon olvasnak a legtöbbet a világon), tudnak beszélni  könyvekről. Ismernek magyar írókat is, pl. nemrégiben megjelent izlandi fordításban Márai egyik könyve, mind a három munkatársam olvasta.  Kicsit tényleg kulturáltabbnak tűnnek, mint a magyar átlag.

Még jó, hogy az ételekről akartam írni. szóval nem egy gasztroorgazmus izland. Nem tom. más nem jut most eszembe a kajákról. kérdezzetek, aztán ígérem válaszolok.